Az utolsó lehelet - 2016. március 24.
EMIL ISAC: HA MEGHALOK Ne bánd fiam, ha meghalok, Értem sírnod sem kell, Hisz én vagyok te, s te vagy én Nem hagylak soha el. Világra hangom szólított, Léted, létembe fog. Könnyem keresztelt, s búm nyomát Hordozza homlokod. Ne emlékezz rám búsan Hű társam, hitvesem Már megadatott nékem Emlékben fénylenem, Ne emlékezz rám búsan Testvér, rokon, barát… Add meg a könnyet, Élj és szeress tovább. Addig vagyok, míg élek Szívetekben, bennetek. Ember voltam mindig: Ezért szeressetek! Kedves Család, Tisztelt Gyászolók! Megrendült szívvel, könnyező szemmel, fájó lélekkel kellett ma találkoznunk egy olyan alkalomból, melyet senki sem vár, melyre mindenki félelemmel gondol. Ismét próbára tett bennünket a kegyetlen halál, elment közülünk valaki, kit már nem nyomasztanak a hétköznapok gondjai, és nem kínoz semmilyen betegség. A halál elragadta őt könyörtelenül az élők sorából. Itt a földi maradványok láttán testközelben érezzük az elmúlást, és tork...